[Fordítás] Kamenashi Kazuya interjú a +act.mini magazin 23. számában

A tartalom megtekintéséért kattints a folytatásra: 


Két év után, Kamenashi Kazuya ismét főszerepet kapott egy doramában, a "Tokyo Bandwagon ~shitamachi daikazoku monogatari~"-ban. A második fiút játssza egy hatalmas családban. Ebben a családi doramában túlárad a nevetés és a melegség, Kamenashi pedig egy olyan karaktert játszik, amilyent még soha ezelőtt. És ebben a nagyon hasonló televíziós világban megmutatja egy újabb arcát, mint sportműsor közvetítő is. Ebben a speciális interjúban megvizsgáljuk, milyen erőfeszítéseket tett, hogy immáron 3. éve van jelen a "Going! Sport & News" stábjában.


Bár ő úgy írta le, mint különböző csatornákat és nézőpontokat, Kamenashi Kazuyanak számtalan "arca" van, amiket az eltérő tevékenységei során láthatunk. Mindig meghökkenek azon, hogy milyen könnyen állítja be azt a stílust és tartományt a kifejezéseihez, amire szüksége van éppen. A "Youkai Ningen Bem" és az "Ore Ore" után, amik mindketten magas nehézségi fokkal rendelkező munkák, most a "Tokyo Bandwagon"-ban kapott szerepet, csaknem két év elteltével. Ez az első alkalom, hogy kipróbálhatja magát egy családi doramában; megkérdeztük, milyen gondolatai vannak az új projekt irányában, ahol minden bizonnyal megmutathatja egy új oldalát, ez alkalommal színészként is. Továbbá a sportközvetítői munkájáról is kérdeztük, hiszen ez egy újabb "csatorna", ami jelentős részét alkotja a valódi énjének, és nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy már három éve közvetítheti a profi baseball meccseket a saját nézőpontján és testén keresztül.
Ezért alapos interjút készítettem Kamenashi Kazuyaval, melynek középpontjában ez a két oldala állt.

Az interjúra azelőtt került sor, hogy elkezdte volna a doramájának a forgatását.Sokkal beszédesebbnek tűnt, mint általában, ettől úgy éreztem, hogy az Aová válása már majdnem teljes. Örömmel jelenthetem ki, hogy lehetőségem lesz azok után is interjút készíteni vele, hogy a forgatás már elkezdődött, így megláthatjuk, milyen változásokon is megy keresztül azok után, hogy "ráhangolódik". Ezt követően, az interjú második felében megjelenik az az oldala, amit a "Going!' során láthatunk. Amilyen lelkesen beszélt a gondolatairól a folyamatos erőfeszítéseivel kapcsolatban, amit közvetítőként tett az elmúlt három évben, mégis érezhető volt a váltás, ahogy visszakapcsolt a doramához, amint elkezdtünk csomagolni.

Először is, mondtál korábban olyanokat, hogy "El akarok merülni az élőszereplős verzió világában, így nem olvasom el az eredeti művet", vagy "Csak akkor olvasom el, amikor már vége a projektnek." Mi volt az oka, hogy ezúttal elkezdted olvasni az eredeti művet már a felvételek előtt?
Már azelőtt elkezdtem olvasni, hogy a dorama tervei elkészültek volna. Olyasmi volt, hogy "Itt van ez a regény, mit gondolsz róla? Olvasd el!" Úgyhogy elolvastam, és nagyon érdekesnek találtam, de nem lesz nehéz, ha ezt tényleg meg kell tennem? Ez volt az, amit mondtam nekik.

A színészi munkád szempontjából, sikerült lépést tartanod a "Bem"-mel és az "Ore ore"-val, de eltelt két év, hogy utoljára doramában szerepeltél volna. Milyen előkészületeket tettél a jelenlegi munkáddal kapcsolatban?

Ööö. Most leginkább azzal készülök, hogy nem csinálok semmi különösebb előkészületet. Azt hiszem, ez a fajta munka azok közé tartozik, amiknél nem számít, mit teszek magammal.

Nem olvastam a teljes könyvet, de... van egy olyan érzésem, hogy Aonak (a forgatókönyvben) lesz néhány forró összecsapása az apjában a dorama során.
Több, mint az eredetiben, igaz?

Igen.

Ez így igaz. Pont mint a részeg jelenete. Úgy gondolom, a forgatókönyv nagyobb hangsúlyt helyezett az "emberi" nézőpontra. A munkálatok korai szakaszától kezdve részt tudtam venni már ebben, úgyhogy már tavaly óta tudtunk véleménycserét folytatni Ao karakterét illetően.

Értem. 

A történet szempontjából akkoriban Tamaki-san karakterének, Ganatonak egy mindent átható jelenléte volt a jellemző. Sokkal inkább csak vezetett engem is maga után, Ganato ereje a munkában mindenképpen egy alapvető forrása annak, hogy ennyi ember kapcsolatba került egymással. Szóval hogyan is tudnánk ezt úgy megmutatni, hogy a nézők is lássák a saját szűrőjükön keresztül? Azt hiszem, ezért is tartok ki erősen amellett, hogy ezúttal ő az "első számú karakter" a képernyőn. Egészen mostanáig a legtöbb szerepem elég speciális volt, de nem hiszem, hogy ez is egy közülük. Azt kell mondanom, ez a szerep nagyon beszédes mindenkinek, aki nézi a doramat. A karakteremnek elég gyenge hozzáállása van a dolgokhoz, de jó értelemben. Van egy elbeszélőnk is, Sachi-san (Kaga Mariko), és az a szilárd meggyőződésem, hogy egy olyan környezetet kell megteremtenünk a többi karakterrel együtt, amely lehetővé teszi, hogy remekül állhassunk ki.

Való igaz, hogy ezelőtt még sosem volt hasonló szereped. 

Így van. Biztos vagyok benne, hogy nehéz lesz... ahogy az megszokott, van egy kép a TV doramákban rólam. Azt hiszem, az a típus vagyok, akinél ez a kép szorosan összekapcsolódik velem a színészkedésen kívüli munkáimat illetően is. Ikeda-san (rendező) is ezt mondta, többnyire igazán "menő" arculatom van. Így amellett, hogy képes leszek felhasználni ezt előnyömre, remélem, valami újat, kissé más oldalról megközelítve is tudok mutatni mindenkinek.

Az elmúlt két évben szerzett színészi tapasztalataid is hozzájárulnak ahogy, hogy hogyan is gondolkozol ezzel kapcsolatban?
Talán? De az az igazság, hogy most könnyen tudok reagálni a dolgokra, amik az utamba kerülnek. Korábban sokkal többet tettem bele "magamból" az ilyesmikbe... bár még mindig meg van a különbség a színész énem, és Kamenashi Kazuya, mint előadó között. Azt hiszem, ez különösebb a TV doramákban jön elő. De miután tapasztalatot szereztem a filmek terén is, a tudatosságom szintje nagyon megváltozott.

Minden bizonnyal érezhető a változás Kamenashi-kunnál a "Bem" és az "Ore ore" óta. 

Azért, mert ezek igazán nagy változást jelentettek a színészi munkámban, úgy gondolom. 

Érzed is ezt? 

Igen. Persze még hosszú utat kell megtennem.... de azt hiszem, az emberek elkezdtek úgy látni engem, mint aki tud színészkedni. Azt hiszem, most már valamivel többnek látnak engem, mint egy "árucikknek a Johnny's-ból", ahogy korábban... 

Értem. 

De ez az, ahogy mindezt elkezdhettem. Nem áll szándékomban letagadni ezt, hogy mindez azért kezdődhetett el, mert Johnny's-os vagyok, ez nem fog változni. Csak azt gondolom, van még olyan környezet, ahol könnyen elfogadnak. Igazán azt érzem, hogy így van. Nem hiszem, hogy képes lennék erre a fajta kihívásra, ha nem ez a helyzet állna fenn. 

Korábban egy interjú során azt mondtad, gyakran írnak körül téged úgy, mint egy "Showa stílusú srácot". Valóban körülleng téged egy olyan aura, ami a régi idők férfijait juttatja eszembe. Erre a részedre is szeretnél hivatkozni, mikor megformálod Aot?

Próbálom ezt a jártasságomat érzés szerint felhasználni. Úgy érzem, ebben a doramában van is rá lehetőségem.

Tényleg sokszor írnak körül téged Showa stílusúnak? 

Igen, elég sokszor. 

Ez nem éppen olyan stílus, ami a KAT-TUN Kamenashi Kazuyajához illik, nem igaz? 

Tényleg? Ez a különbség köztük, nem gondolod? Amikor a KAT-TUN Kamenashi Kazuyajaként jelenek meg, nincs is jelen bennem a showa stílus. Azt hiszem, erősebb rólam a kép egy olyas valakiről, aki képtelen normális életet élni. (nevet) Pedig én igazán "hétköznapi" életet élek. Például amikor megfázok, én is körbetekerem a nyakamat egy sállal... És a villanyt is lekapcsolom, és gyertyát gyújtok.

Neked is van egy ilyen oldalad? Igen. Nem gyújtotok gyertyát otthon..? Például, ha otthon vacsoráztok? Általában. Egy kicsit besötétítetek, és gyertyát gyújtotok...

Aztán enni, és hasonlók?
Igen. Ezt nem igazán lehet megtenni, ha máshol eszel. Ha úgy döntök, francia ételt akarok enni otthon, szeretnék kicsit francia éttermes hangulatot is varázsolni hozzá...

Komolyan mondod?
Teszek ilyen dolgokat. De másrészről, van saját kotatsu asztalom,hogy ott töltsem az időmet télen.

És így egyeztethető össze a kettő.
Az otthonomban minden összeegyeztethető, csak kissé kaotikus (nevet). Olyan családban nőttem fel, ahol nem voltak ilyesmik,  valahogy alakultak valahogy a dolgok ez irányba? (nevet)

Ahh... most már látom, hogy ez egy kicsit visszaütött. 

Van pár dolog, ami meglep, igaz? Először is, nekünk nem volt étkezőasztalunk. Csak alacsony asztalaink volt, és kanapénk sem volt. A házban csak tatamik voltak. Amikor egyedül kezdtem el élni, az első dolog az volt, hogy akartam egy étkezőasztalt.

Ez érthető. Valóban. 

Ez biztosan szokássá válik... az étkezőasztalt is használom, de gyakrabban előfordul az, hogy csak leülök a földre. (nevet) Bár ez engem nem lep meg. Annyi az egész, hogy a munkaszokásaim az ellenkező irányba működnek ilyenkor. Úgy értem, hazamentem Szilveszterkor, és a testvéreimmel sárkányokat csináltunk az unokaöcsémnek. Aztán elővettük a mini teherautót, és elvezettünk a hegyekbe. Hogy lássuk, kinek repül legjobban a sárkánya. Ilyesmi?

És te is, Kamenashi-kun? 

Igen. Még mindig használjuk az alacsony asztalokat, ha átmegyünk a nagymamám otthonába. Mint elterpeszkedünk körülötte, és pihenünk.

Szóval már a kezdetektől fogva meg voltak benned Ao tulajdonságai. Nem nagyon kellett belerázkódnod a szerepbe. 

Több aspektusa is van. Hozom egyrészről az életből a nézőpontot, ezért ilyen tekintetben kicsit hazárdjáték ennek a gyökere... A karakteremnek vannak olyan részei, amik közel állnak a valódi személyiségemhez, de mégsem ugyan az... Szóval melyik az igazi énem? Az, amelyiket a TV-ben látjátok? Vagy amelyik jól érzi magát a záróbulikon és hasonlókon? Ezek mind a valódi énjeim. Az oldalam, amit a kulisszák mögött látni... ez nem igazán arról szól, hogy van egy nyilvános és egy privát arcom, mivel ez egy "munka arc" és egy "nem munka arc". És azt hiszem, ez alkalommal láthatjátok majd a "nem munka arcomat" is.

HaHaHa. Talán láthatjuk. 

Egyszerűbben elmondva, ez olyan kicsit, mint a Going-énem, azt hiszem. De elég egyszerű ez. Végül minden a helytől, időtől és az alkalomtól függ. Soha nem leszek ilyen, amikor a KAT-TUN-nal vagyok. (nevet). 

Ez valóban így van. Elég sok arcod van, vagy csatornád, ahogy te nevezed. 

Igen, de ezek mind én vagyok. 

Szeretnék többet hallani majd a "nem dolgozó" arcodról, amit említettél... de sajnos most elértük az időnk határait. Remélem, lesz lehetőségem a későbbiekben is interjút készíteni veled a doramáddal kapcsolatban. 

Nyomon követés, igaz? Értettem. (nevet)



Angol forrás: LINK