Vol.34. - A jelen
(Angol fordításban: Most)
"A jelen nehézségei a néhány év múlva bekövetkező idők kedvéért vannak. Úgy hiszem, a jövő változásai tőlem függnek."
Mostanában különösen magányos vagyok (nevet). A szakmám miatt már a kezdetektől fogva tisztában vagyok a magányosság fogalmával. Minél nagyobb az öröm amiatt, hogy egy hatalmas színpadon állhatok, és biztató kiáltásokat kapok az emberek sokaságától, annál nagyobb a különbség az olyan pillanatokkal, amikor egyedül vagyok; a két érzés közti hasadék pedig magányosságá fújódik fel. Ez azonban nem olyasvalami, ami most kezdődött el, és azt hiszem, ez a nézőpont még izgalmasabbá teszi a munkámat. De tudjátok, az az egyedüllét, amit most megtapasztalok, kicsit különbözik ettől. Ez egy másfajta magányosság.
Ennek az egyik oka a Tokyo Bandwagon dorama. A forgatás különösen kiteljesítő. S történet egy nagy családról szól, akik Tokyo Shitamachi nevű körzetében élnek, és a stáb is olyan közel került egymáshoz, mint egy valódi család. Még amikor várnunk kell, akkor sem megyünk be az öltözőbe, hanem mély beszélgetéseket folytatunk egymással. Ezek az idők igazán szórakoztatóak, és tudok lazítani, aztán amint hazaérek, ismét egyedül leszek, és magányosnak érzem magam, ez kicsit olyan, mint a honvágy (nevet). Ez a tény igen hihetetlen, annak fényében, hogy eddig milyen voltam. Bármennyire is szórakoztató volt egy forgatás, mindig hazavágytam, hogy legyen időm visszatérni önmagamhoz, viszont most, ha hazamegyek, csak magányosságot érzek. Furcsa, de talán azért van, mert a "valódi én" és a "munka énem" felcserélődött.Azt hiszem, ez azért van, mert a karakterem, Ao, egy életnagyságú fiatal fiú, így a forgatások alatt képes vagyok az "igazi Kamenashi" lenni, aki tudatosan lazán veszi a dolgokat, és ezzel szemben, az az énem, aki egy divatos házban üldögélve bort iszogat, sokkal közelebb áll a kamerák előtti "KAT-TUN-os Kamenashi"-hoz (nevet). Az elmúlt években a nyilvános és a magán Kamenashi Kazuya közti különbség korlátlanul zsugorodni kezdett. A debütáló időszak alatt "KAT-TUN Kamenashi Kazuyaja" egy termék volt a társadalmi kép számára. Egy olyan életforma volt, amire a valós énem is vágyott, és időről időre egy problémás életforma is volt, amit kötelezővé tettek számomra. De részt vettem baseball tevékenységekben a Goinggal, és vettem a kihívást az Ore Ore filmben is. Számos különböző tapasztalatot szereztem korábban, és anélkül, hogy észrevettem volna, a határok egyszerűen eltűntek. Azt hiszem, nem csak én gondolom így, de a világ szemében is változtam. Azt hiszem, ez a dorama nem csak a valós énemet hozta felszínre, de az általános iskolás kisfiú énem is felnőtt Shitamachiban (nevet).
Amikor képes lettem létrehozni egy stabil ént, aki nem változik állandóan a környezettől függően, furcsa mód a türelmetlenségem is eltűnt. Nem befolyásolnak a jó és rossz eredmények, mint a film hatalmas sikere a tengerentúlon, aminek én vagyok a főszereplője, vagy a dorama rossz nézettsége. Persze azokban a pillanatokban nagyon boldog, vagy szomorú tudok lenni, mivel érintett fél vagyok. De rendkívül objektív módon szemlélem ezeket. Legyen az dicsérve, vagy kritizálva, rendben van, amíg a közönség élvezi. Ezt követően, a többi csak rajtam múlik
Nincs egyetlen dolog sem velem kapcsolatban, amihez pesszimistán állnék
Az egyik tagunk elvesztése igazán sajnálatos volt. De őszintén szembenézünk egymással, anélkül, hogy feladnánk, egészen a végéig. Ezért, bár igazán sajnálom, azt gondolom, minden esetben előre kell tekintenünk. Biztos vagyok benne, hogy a világ szemében az én, és a KAT-TUN jelene talán nehézkesnek tűnik, de a belső állapotunk nem rossz. Mostantól van egy fal, amin túl kell lépnünk, de pozitívan gondolkodom erről teljes szívemből: minden nehézséggel úgy vagyok, hogy "a jelen fontos a jövő szempontjából".
Most különösen magányos vagyok, de magam választottam az "egyedüllétet". Mert a szívem mélyén szeretném tartani.
Kame fix megfigyelési pontja:
A dorama forgatás mellett is rendkívül szoros a beosztása az év végéig a mini album felvételeivel, a sportkommentátori munkájával, és a Countdown koncert előkészületeivel. Mindazonáltal, Kamenashi-kunnak szép és nyugodt kifejetés ül az arcán. "Valóban, most már mind a fizikai állapotom, mind a mentális állapotom rendben van, és még a súlyom is természetes módon csökkent. Kíváncsi vagyok, miért van így, hiszen nem alszok eleget (nevet). Amikor hazaérek, főzök magamra, eszem, és egyedül gondolkozom a jövőmön. Talán jó dolog, hogy van ilyenkor egy kis nyugalmam, még ha csak egy rövid ideig is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése