Az interjút elolvashatod, ha tovább kattintasz:
Amit valójában gondolok, IGAZ és egyenes
Ez az első alkalom, hogy megjelenik egyedül a borítón. Lesz egy vallomás is arról, hogy mit érez a tagok iránt!?
Kamenashi Kazuya megvalósította az első szóló film főszerepét az Ore Ore filmmel. Elmondta, hogy ezzel az alkotással egy teljesen más helyzetben van, mint amit eddig kértek tőle. Beszélt nekünk a valódi gondolatairól, arról, hogy a munka tele volt kihívásokkal számára, a betétdal énekléséről a KAT-TUN-nal, és még arról is, hogy mi van most a KAT-TUN-nal.
A munka, ami elpusztítja az imidzsét – ez volt a kihívása!
>>Láttam az OreOre filmet. Ez egy egyedülálló film, nagyszerű, hogy a vicces és a horrorisztikus jelenetek hogy vannak összekeverve. De mindennek a tetejében üdítő volt látni, ahogy a színészkedés túllépte az idolság határait.
Ka: Ezúttal az volt bennem, hogy olyan módon nézzek szembe a szereppel, ami eltér attól, amit eddig csináltam. Nem mondom, hogy ez a tökéletes ellentéte, de azzal az érzéssel csináltam, hogy mindent elpusztítsak abból a képből, amit eddig hordoztam.
>>Teljesen lezártad ezzel Kamenashi Kazuya „menőségét”. Ezelőtt a Youkai Ningen Bemmel is úttörő alakítást hajtottál végre.
Ka: Igen. A Bem is egy különböző módja volt a szereppel való szembenézésnek. Csak, a Bem esetében úgy éreztem, hogy a végén elcsábultam a Kamenashi Kazuyaról a közvéleményben kialakított képnek. Mivel a tevékenységünket a rajongók támogatják, azt hiszem, látszik, hogy egy könnyen érthető formát akarnak az kezdetektől. De ebben az esetben, most először ez egy önző üzenet…
Az embereknek, akik félre tudják tenni a KAT-TUN-t, az általános kép rólam egy olyan, ami hasonlít egy gyertyához, ami egy fekete térben ég (nevet). Úgy tűnik, ez a kép egy rossz, könnyelmű és zajos karakteré. Így, bár mindenki azt gondolhatta, hogy sosem csinálok olyan fajta szerepet, mint az OreOre-ban, én végül megtettem, valami ilyesmit… (nevet). Ez az oka, hogy ez egy kihívás számomra. Mert nincs rá garancia sehol, hogy ez elfogadást vált ki.
>>Ez azt jelenti, hogy teljesíteni akarod ezt a kihívást, még akkor is, ha ezzel tönkreteszed a hagyományos „Kamenashi Kazuya képet”?
Ka: Szeretek a KAT-TUN Kamenashi Kazuyaja is lenni, akartam ezt a képet, és még most is a karakter, akit úgy hívnak „Kamenashi Kazuya a KAT-TUN-ból”, megingathatatlanul jelen van bennem. Azt gondolom, hogy kezdve a „Gokusen”-nel, egészen a „Bem”-ig, valószínűleg sikerült véghez vinnem teljes mértékben a kissé rossz és sötét KAT-TUNszerű karaktert. Ez a pontos oka annak, hogy az Ore Ore-ban sikerült letennem a fegyvereimet, és előítéletek nélkül teljesítettem, amit a rendező kért tőlem. Maga a rendező mondta nekem halkan: „Azt szeretném, ha nem különítenéd el a színészkedést (a sok karakter között) okos és technikus módon.” „Nem akarom, hogy gyakorlottan színészkedj.”
Több, mint művész, idol?! Ha igénylik, teljes erővel reagálok.
>>Bár a cél más, akár a rajongók és a rendező, a te működésed mindig választ ad arra, amit megkövetelnek.
Ka: Ezt olyan módon könnyű megérteni, azt hiszem, hogy a lényegem talán nem a művészalkat. Azt hiszem, talán az idol végül beszennyezte (a lényegem). Nem korlátozva a vitákat a zenéről, a kép, ami bennem van, az egy művész kívánsága arról, hogy "Meg akarom mutatni", és ez intenzíven dolgozik. De azt hiszem, egy idol reagál bármire, amire kérik. Még akkor is, ha van bennem a művészi oldal "Meg akarom mutatni a dolgokat, amik bennem vannak". De amikor elérem a helyszínt, én végül azt tükrözöm, amit korábban is megvalósult. "Most mit kérnek tőlem?”
Az OreOre számára azt hiszem, egy játékos akartam lenni a rendező fejében. Sok mindent tettem, amit a KAT-TUN Kamenashi Kazuyájaként nem tettem volna.
>>Találkozni egy ilyen munkával, valami boldogság lehet.
Ka: Én magam szembesültem vele, hogy mi is az úgynevezett Johnny „királyi út”, és adva volt a lehetőség, hogy számos munkát elvégezzek, így ez egy vágy volt, ami az eddigi tapasztalataimból jött. Ha meg kellett volna választanom a módját, hogy kifejezzem ezt, az pontos ez, mert megengedték, hogy harcoljak a királyi úton, és most, hogy részt veszek egy ilyen "nem Johnny's-os munkában, mint az OreOre, annak van jelentése. Mióta kiképeztek engem a szórakoztatóipar alapjaival, tudok különböző műfajokban is támadni, és biztos vagyok benne, hogy ez olyan valami, amit vissza lehet vezetni egy magig, ami a csoport, amit KAT-TUN-nak neveznek.
>>De amikor te debütáltál, a KAT-TUN nem egy tűnt olyan csapatnak, amely járhatna egyáltalán ezen a királyi úton.
Ka: Igen. Jóllehet, eredetileg a "királyi út" egy Johnny'sosnak a fehér kosztümök viselése, és a frissnek maradás, "mi zörgő kiegészítőket viseltünk, és rámenősen és rosszul beszéltünk fekete ruhákban" (nevet). Sajnáljuk, hogy végül ez a dolog vált egyfajta "királyi úttá" (nevet). Csak, ezt a "királyi utat" illetően, ez több, mint hogy saját gondolataim legyenek, ez valami, amit az emberek mondanak körülöttem. "Ez királyi út-szerű". Mióta vezető szerepem van a drámákban, tinédzser korom óta, vagy mióta én vagyok a vezető színész a Császári Színházban, azt hiszem, látom ezt (hogy milyen idolként sétálni a királyi úton). Hálás vagyok ezért, és egyáltalán nem érzem, hogy ahogy látnak, vagy a pozícióm fullasztó lenne. De összehasonlítva az ideálissal, ami bennem van, több, mint azt mondani, hogy nem egyezik, mondjuk inkább azt, hogy van egy vágyam, hogy szeretnék szembenézni valamivel, ami nem a királyi úton van. Ha megengeded, hogy összehasonlítsam ezt a baseballal, meg akarok próbálni ütni egy csodálatos buntot (ez egy speciális ütés), amit majd a jövőben tudok generációról generációra mesélni, ilyesmi. (nevet)
>>Mint előadóművész, van egy olyan kívánságod is, hogy továbbra is szórakoztasd az embereket még jó sok ideig, változások vannak, és felveszel bizonyos elemeket?
Ka: Nem, amikor elfogadom a munkát, de azt hiszem ez az érzés ösztönösen jelen van. Nézd, én a KAT-TUN vagyok, nem? Miközben színészként dolgozok, abban a helyzetben is egy idol vagyok, ahol meg kell mutatnom a karakteremet. Amikor egy drámán dolgozok, arra gondolok " Kérlek, had összpontosítsunk a drámára" és a KAT-TUN turné közben vannak "Going!" forgatások, így miután több tízezer ember őrjöng, kapok egy lassú helyi vonatot, amit egyedül kell vezetnem (nevet). Továbbá, ha a termék, amin dolgozok, megjelenik, a KAT-TUN gyakran énekli hozzá a fő dalt. Vannak esetek, mikor nem tudom különválasztani a színészkedést és a zenét.
A végén "Kamenashi megjenelik!" Mit gondol ő most a KAT-TUNról?
>>Ami a FACE t Facet illeti, mi volt a benyomásod, mikor először hallgattad a demot?
Ka: Azt gondoltam, hogy ahogy bonyolultan alakul, az egészen Ore Ore szerű. Amikor a kórus rész véget ér, és és a dal továbblép a második versszakba, ahogy a hangzás jelentősen megváltozik az valami új, ez a különcség egy jó értelemben. A szöveget is beleértve, az egész dal tökéletesen közel visz a filmhez. Köszönhetően annak, hogy egy ilyen fajta filmben én szerepelek, csak mi tudjuk bemutatni az őj és egyedülálló dal képét, ami ugyanakkor a KAT-TUN hangulatát is tartalmazza. Hogy is mondjam, az első alkalommal, amikor hozzá lett adva a film végéhez, éreztem egyfajta biztonságot, ahogy " A KAT-TUN Kamenashija megjelenik!". (nevet)
>>Az MV-t illetően, te meg merted tenni, hogy eltávolítod az együttest az ötötöktől. Érdekes volt látni az "én"-t mindegyik tagtól.
Ka: Mostanában úgy érzem, hogy lehetővé teszik számunkra, hogy egy absztrakt módon fejezzük ki magunkat. Van, amit nem könnyű megérteni, így kicsivel több gondolkodást igényel. Attól függően, hogy hogyan nézzük, lehet, hogy valami jellemző ránk.
>>Mi a különbség a KAT-TUN Kamenashi Kazuyája és a szólóban dolgozó Kamenashi Kazuya között?
Ka: Az alapokban különbözik. Mert amikor csapatban dolgozol, "beállításra" kell csinálnod a munkát, nem számít, mi is az. Azt hiszem, valószínűleg ez a KAT-TUN következő feladata. Mivel ez egy csapat, ez egy olyan hely, ahol amint mind az öten összegyűlünk, meg tudok nyugodni. De hogy őszinte legyek, azt akarom, hogy egy kicsit nagyobb legyen a tét. Olyan állapotba akarok kerülni, amiben mindannyian jól ki tudjuk hozni a maximum energiánkat. Nem számít, milyen munka éppen, az tény, hogy a szóló pillanatok kevésbé lazák.
>>Mit gondolsz, csökkenteni kell a lazaságot és a torzítást?
Ka: Én egyáltalán nem akarom ezt nekünk rossz értelemben, sőt, mint csapat, azt hiszem, azok közé tartozunk, akik elég jól kijönnek egymással (nevet). Csak ahogy haladunk előre, talán egy kicsit több veszélyre van szükségünk. Úgy gondolom, az a legjobb, ha a körülményeket a csapatba visszük, tudjuk vállalni közben a saját szóló munkáinkat is. Abban a pillanatban az egy ötté válik, ha sikerül beágyazni [a KAT-TUN-ba, mint csoportba] a technikákat, amiket a szólóink alatt használunk, erősebbé válhatunk. Azt hiszem, a csapatnak ezt sikerül ügyesen megoldani. Bár ez csak egy feltételezés. Úgyhogy az fontos, hogy minden tag csináljon a többiektől különböző munkákat. Mi meg is beszéljük ezeket rendszeresen. Tisztelem a tagokat. Hiszem, hogy az ok, amiért a KAT-TUN-ban lehetek, mivel ez természetes, mert ők négyen megengedik, hogy így csináljam, és válaszul én is, azt akarom, hogy legyen némi hatása, hogy ők négyen is a KAT-TUN tagjai természetes módon. Jó lenne, ha mostantól kezdve ez fokozhatná, hogy mind képesek legyünk a maximum állapotba kerülni.
>>Előfordul, hogy olyan munkát kapsz, amiben egy egység részeként kell dolgoznod, ahogy a Shuji és Akira esetében is történt. Azokban az időkben milyen volt a hozzáállásod?
Ka: Amellett, hogy egy egység részét képezem, amikor párban dolgozok, és a másik kihúzza az ő maximumát, akkor én tudok igazodni hozzá, sőt, normális esetben nem kell aggódni olyasmik miatt, mint " Kíváncsi vagyok, ez rendben van-e így?" Én különösen aggódok emiatt, ha párban kell lennem.
>>Milyen melegszívű figyelem. Van elég érzelmi tartalékod?
Ka: Egyáltalán nincs. Nem azért, mert egyszerűen ilyen fajta személyiség vagyok? Persze, vannak időszakok, amikor azt gondolom, hogy a maximumot adom a társamnak, de a végén csak 60%-ot adok.
>>Mondtak valamit a tagok a főcímdalról?
Ka: Az ilyen dalokkal gyakran előfordul, hogy nem számít, milyen [a dal], összekötöm a személyes munkámmal, azokban az esetekben, amikor döntünk a dalról, elmagyarázom a munkám egészen a legapróbb részletekig. Ezt nem csinálom csak azért, mert szeretném, hogy ismerjék a munkámat. Erről a filmről nagyon sokat beszéltem. De a tagok együttműködőek voltak. Például, úgy tűnik, tegnap mindannyian elmentek megnézni az OreOre-t.... Úgy gondolom "a csapat jó minősége" abban is rejlik, hogy a tagok, akik különböző karaktereket hordoznak, egyfajta új szellőt küldenek [a csapat többi részének]. Például, amikor Taguchi szerepel egy doramában, az jó, hogy a főcímdal az ő sajátos színéből származik. Mert attól függően, hogy melyik tag milyen, különböző dolgokat kérnek tőlünk. Például, mivel ez egy Kusanagi dorama volt, a főcímdal a “Sekai ni hitotsu dake no hana” lett. Ez némileg különbözik a Kimura drámák főcímdalától. Mostantól, nem csak többet és többet szeretnék adni a tagoknak, de érezni is szeretném az új fuvallatot, ami tőlük érkezik.
Kérdések az olvasóktól:
1. A FACE to Face szövege kapcsolódik a filmhez, de melyik az a része, amit a legjobban szeretsz? (24 éves nő, Kyoto)
Ka: Ki vagyok én? Ki az az én? [Ore ga dare ka? Dare ga ore ka?] Ez igazán illik a filmhez, és úgy tűnik, maga a rendező rendelte el, hogy azt a sort nekem kell énekelnem. Ezért ebben a részben felelősséget vállalok, mint színész Kamenashi Kazuya, és mint idol Kamenashi Kazuya. Szeretem ezt a részt, és ezeket a szavakat szeretném közvetíteni.
2. Van valaki a Johnny’s-on belül, akivel szeretnél együtt dolgozni? (21 éves nő, Niigata)
Ka: Nemrég az Arashis Matsumoto Jun-kunnal voltam, és abban az időben Jun-kun azt mondta "Ha Kame és én együtt dolgoznánk, az szórakoztató lenne". Jun-kun azt is mondta "Kíváncsi vagyok, mi lesz". Úgyhogy válaszoltam "Az érzéseink hasonlóak, úgyhogy talán összeütközhetünk" (nevet) Azt hiszem, szórakoztató lenne. De mégis ezekben a helyzetekben egy lépést visszalépek.
3. Van olyan dal, amit akkor hallgatsz, ha pihenni szeretnél? (23 éves nő, Kanagawa)
Ka: Jack Johnson, Carpenters, Queen. Este lekapcsolom a villanyt, leülök a hangszóró elé, a gyertyafény közepébe, hagyom, hogy a Queen magas hangerőn visszhangozzon, és whisky-t iszok. (nevet) Néha csinálok ahhoz hasonló dolgokat, amik a közvéleményben kialakult képhez is illenek. Eric Claptont is jól esik hallgatni. Amikor az OreOre-t forgattam, sok ilyen pillanat volt. Nem sok időm volt aludni, így élveztem az illatát egy gyenge whiskyvel, valahogy így. Elvégzem az ilyen pillanatokat kivétel nélkül.
4. Milyen dalokat hallgatsz vezetés közben? ( 24 éves nő, Tokyo)
Ka: Mindent, ami francia pop [nem csak Franciaországból származó] vagy Carpenters. A Carpenters esténként nagyon jó érzés. Miután lemegy a nap, boldogabbnak érzem magam.
5. Amikor dalszöveget komponálsz, gyakran gondolsz arra, hogy "írjunk most dalszöveget"? Vagy a szavak természetesen jönnek elő és ebből rakod össze a szöveget? (21 éves nő, Kagawa)
Ka: Arra gondolok, menjünk dalszöveget írni. Általában a szállodákban. Szeretnék egy kis távolságot a valóságtól és kicsit objektíven nézni magamat. Teljesen egyedül lenni a saját magam sarkában. Olyan helyre megyek, ami messze van az én szokásos észlelésemtől.
6. Melyik az a dalaitok közül, amelyik legjobban növeli a feszültséget? (17 éves fiú, Tochigi)
Ka: A pillanat az új dal felvétele után az, amikor a feszültség a legnagyobb. Abban a pillanatban ölt formát, amikor a felvétel véget ér, ez az a pillanat, amikor azt a dalt a legjobban szeretem.
--- Szóval most a FACE to Face?
Ka: Már felvettünk egy másik dalt, szóval...
7. Van olyan senpaiod, vagy kohaiod, valaki a Johnny'sból, akivel szeretnél együtt színészkedni? Ha tudnál, mik lennének a játszott szerepek? (22 éves nő, Kanagawa)
Ka: Nincs ilyen kívánságom. Nem jönnek a fejedbe, mikor adsz egy témát? Ha ez egy dorama vagy film lenne, akkor Okada-kunnal, vagy Ninomiya-kunnal, azt hiszem. Mivel ez egy lehetőség, egy olyan munkában szeretnék részt venni, ahol a senpai a főszereplő.
8. Kamenashi-kun mostanában sokat volt a tengerentúlon. Ha be kellene mutatnod a tagokat egyesével egy külföldinek, hogyan tennéd azt? (27 éves nő, Tokyo)
Ka: Ueda: "Tud bokszolni", Nakamaru: "Tud beatboxolni" Tanaka: "Ő egy vad srác. Szakálla is van." Taguchi: "Ah, ő nem a csapatom tagja." (nevet) mert azt hiszem, ha ezt csinálnám, Taguchi azt mondaná magáról "nem, nem, nem, én Iriguchi Deguchi Taguchi vagyok!" [„Iriguchi Deguchi Taguchi desu”]
9. Mi volt az az utóbbi időben, amit a tagok mondtak, és boldoggá tett téged? (24 éves nő, Nara)
Ka: Utaltam rá korábban is, de úgy tűnik, tegnap a tagook elmentek együtt megnézni az OreOre-t, és ez boldoggá tesz. Ez az első alkalom, hogy a KAT-TUN főcímdala mozikban hallható, és ez nagyon megindító. Különösen, amikor Olaszországban játszották (a Filmfesztiválon). Amikor a taps átszaggatott, mint egy hullám a "Ki vagyok én? Ki az az én?" részen.
--- Úgy tűnik, elég sikeres.
Ka: Ez egy nagy siker. Aminek minden országban sikere van az a kaki és pofonok, igaz? (nevet) Kaptam elég sok pofont itt, de minden alkalommal volt egy harsogó nevetés. Az időzítés is kiváló.
*
Gyakran újranézem Miki rendező régi filmjeit. Nemrég néztem az "Instant Wramp" címűt. Filmforgatás után néztem meg, és túlterhelt voltam az olyan pazar érzésektől, mint a "Ah, ismerem ezt a hangulatot!" Arra gondoltam "Ez a kifejezés ebben az időzítésben, igaz" Én lényegében újra azt érzem, hogy én is része lehetek egy olyan világnak, amire eddig irigy voltam. Annak ellenére, hogy ebben a pillanatban az Ore Ore film nem nyitott még, féltékenységet érzek "Ki lesz a következő, aki belép ebbe a világba?" (nevet) "Kíváncsi vagyok, hogy más színészek is irigyek-e rám". A fantáziám terjed.
Forrás az angol szöveghez: LINK
Kösz a fordítást, nagyon mély érzésű srác és egyáltalán nem nagyképű - pont ezt imádom benne.
VálaszTörlésSzívesen :) Igen, Kameról nehéz azt mondani, hogy nagyképű, igazán emberi és melegszívű, szeretnivaló.
Törlés