"Többet szeretnék, mint egy jól berendezett, divatos hely, egy olyan házban akarok élni, amiben érezni az életet, és ahol a levegőben az általam kedvelt emberek, és a tárgyak illata száll."
Ezután a fotózás után beugrottam egy lakberendezési üzletbe, és első pillantásra beleszerettem egy nagy polcba. El voltam ragadtatva a látványától, és a fa melegségétől, úgyhogy azonnal megvettem (nevet). Mindig jó kedvem lesz, ha új bútort vásárolok.
Azt hiszem, a gyerekkori tapasztalataim és emlékeim miatt ilyen fontos nekem a megfelelő "menedék". A ház, amiben a Kamenashi család élt, egyáltalán nem volt nagy, annak ellenére, hogy meglehetősen nagy család vagyunk. Az első lakásban két darab 6 tatami nagyságú szoba volt, ahol a szüleim, és mi, a 4 testvér éltünk; aztán átköltöztünk egy elhagyatott házba, de az alsó szinten csak egy konyha és egy nappali volt, az emeleten pedig két szoba. A második bátyámmal osztoztam egy 6 tatami nagyságú szobán. A nappali mindig zsúfolt volt, amikor együtt ettünk. Ha arra gondolt volna valaki "Ebéd után ledőlök kicsit a földre", nem lett volna rá hely, úgyhogy a mellettünk ülő családtag ölébe dőltünk le. A WC-n minden reggel nagy volt a forgalom (nevet). Talán az ilyen tapasztalataim miatt érzek erős vágyat aziránt, hogy tágas házban élhessek.
A konyha az én titkos zúgom. Főzök, miközben bort iszom.
A házban, amiben jelenleg egyedül élek, egy tágas nappali van, olyan, amiről mindig is álmodtam, és boldog vagyok, hogy az egész család össze tud gyűlni ott. Ahogy Újévkor is, a szüleim, a bátyáim és az öcsém a családjukkal, de még az egyetemista unokatestvéreim is eljöttek hozzám, és együtt ettünk nabét. Mindig van az otthonomban valaki, beleértve a barátaimat és a kohaiokat.
A nappalin kívül is van sok más szoba, amit nagyon szeretek. Először is, a konyha. Ha becsukódik az ajtó, ez egy különleges hellyé változik, nagyon szeretem, ahogy csak a gyertyák fénye világítja be, és borozgathatok, miközben főzök. Bár egyedül élek, gyakran áthívom a barátaimat és a családomat, ezért sok közös helyiség van a házamban. Amikor a titkos szobámban vagyok, ami a konyha, úgy érzem, tényleg egyedül lehetek. Ez hasonló, mint amikor a gyerekek elbújnak a hóból épített kunyhójukban télen. Amikor a titkos szobámat a kedvenc helyemmé alakítom ki, tényleg olyan, mintha egy rejtekhely lenne, és kicsit izgatottá válok ettől. Akkor is élvezem a zenét és az aromákat, amikor fürdök, vagy a luxust, amíg a parkolóban ülök, és hangosan hallgatom a zenét az álló autóban, miközben valami alkoholos italt iszogatok.
A házban is sokféle részt szeretek. Számomra az ottani élet nagyon hasonlít az élő koncertekhez. Én rendezem be és irányítom a belső tereket, és ragyogóvá teszem őket. Odabent is szeretem, ha gyönyörű kép tárul elém a napi rutinom során, és kellemes érzéssel tölt el. Épp ezért, ha lehetőségem van főzni magamra, utána mindig rendbe teszem az edényeket, hogy szép látványt nyújtsanak. Még éjszaka is, hiába vagyok fáradt a munkától, addig takarítom a konyhát és a mosókonyhát, amíg nem csillog minden, amit használtam. Ezek alapján úgy tűnhet, hogy módszeres, és feszült ember vagyok, pedig nem. Csak ki akarom díszíteni az életem. Az sem gond, ha nem divatos. Legyen több, mint egy egyszerű, üres ház. Olyan helyen szeretnék élni, ahol érezni lehet az életet. Szeretnék egy házat, ahol a nappaliban lévő dolgok kedvesek számomra, ahol azok sorakoznak, amiket én választottam, és ahol sok ember kellemesen össze tud gyűlni.Ha egyszer nagyobb házba költözöm, olyan konyhát választok, amiben van konyhasziget, és nyugati stílusú asztal, ami fel van szerelve főzőlappal. Azt akarom, hogy jól érezzük magunkat sok ember társaságában, miközben teppanyakit eszünk (szeletelt hús és zöldségek, amit az asztalon lévő főzőlapon grilleznek). Ha még egy tágas kert is tartozna a házhoz, építenék egy kis kunyhót, és megpróbálnám Kamenashi bárrá kialakítani. Miközben egy kényelmes házról álmodozok, ahol én, és mindenki, aki fontos számomra, otthon érezheti magát, arra gondolok "Adjunk bele ma is mindent a munkába!" (nevet)
Kame fix megfigyelési pontja:
Kamenashi-kun leírta nekünk, hogy milyen a lakása, miközben képeket mutatott a telefonjáról. "Mindenhol képek és festmények vannak. Egyszer hallottam valakitől a TV-ben, aki maga is a szórakoztató világban dolgozik, hogy jó dolog, ha a saját képed kinn van a TV mellett, és tényleg így van (nevet). Az ebédlőben van egy festményem! A portré, amit Ohno-kun rajzolt az asztal mellett van. Olyan helyre tettem, ahol kitűnik." Mutatott egy képet a vacsorájáról is, amit nemrég készített magának, rukkola saláta kagylóval és carpaccióval, még az elrendezése is finomnak tűnt. Ő tényleg olyan, mintha "az életstílus utazója" lenne
Angol forrás: LINK
Korábbi Kame Camera fordítások:
Special
Vol.28. - Motiváció
Vol.29. - Utazás
Vol.30. - Kényelem érzete
Vol.31. - Tanulás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése