Kamenashi Kazuya x Nakamaru Yuichi (KAT-TUN)
Kamenashi a “Tokyo Bandwagon – Shitamachi daikazoku monogatari” főszereplője, Nakamaru pedig a “Henshin interviewer no yuutsu”-é, mindkét doramát októbertől vetítik. Mindkettőjük le van lenyűgözve „álmaik találkozásától”. Itt egy nagyon izgalmas beszélgetés kettejükkel!Kamenashit és Nakamarut választották főszereplőnek az októberben induló doramákhoz. A sors fintora, hogy Nakamaru doramájának, a „Henshin interviewer no yuutsu”-nak a rendezője Miki (Satoshi), aki az „Ore Ore” rendezője is volt, amiben Kamenashi Kazuya játszott. Úgyhogy váratlanul egy izgatott beszélgetés bontakozott ki köztük a munkáról.
"Még ha nem is alszod ki magad, akkor is tudsz nevetni! Ez Miki rendező úr bája. "
K: Oh, rég nem találkoztunk!
N: Oh. Amikor két hete hívtál, nem tudtam felvenni… lehetséges, hogy azóta nem is hallottunk egymás felől?
K: Munka ügyben hívtalak, de aztán sikerült beszélnem Uedával, úgyhogy arra gondoltam „majd legközelebb beszélek Nakamaruval, ha találkozunk” és végül ez lett belőle (nevet). Szóval, hogy vagy? A dorama forgatási menetrended elég húzós, igaz?
N: Nagyon is!
K: Amikor én az Ore Ore-t forgattam, csak két-három órát tudtam aludni naponta.
N: Valóban....? Mi még nem tartunk ezen a szinten, de nem is merek gondolni arra, milyen lesz később. Bár már most sincs semmi időm magamra, hiszen minden nap reggeltől éjfélig dolgozok, és közel állok az összeomláshoz.
K: De a forgatás még nem akadályoz az alvásban, ezért jó.
N: Nem, az majd ezután következik. Úgy tűnik, nehéz lesz.
K: Igen, amikor egész éjszaka tartó forgatás van, az úgy működik, hogy: forgatsz hajnali 6-tól másnap hajnali 4-ig, aztán visszamész a szobádba, letusolsz, alszol körülbelül 2 órát, majd újra kezdődik a forgatás reggel 7-től. Nekem két hetem így zajlott.
N: Ez nem is alvási idő, inkább csak egy kis szundikálás, nem?
K: Igen. De ha túljutsz a fáradtságon, egy igazán jó állapotot tudsz elérni. Azon a ponton azt gondolja az ember „ Egy bizonyos értelemben az is volt a cél, hogy ez elérjük” Teljesen belemerülsz a forgatásba, és a forgatási helyszín tiszta ideggé válik, de jó értelemben.
N: Értem.
K: Remek~ Sok ember van a személyzetben és a szereplők között, akik az „Ore Ore”-n is dolgoztak. A kellékek is szórakoztatóak, igaz?
N: Igen, sok vicces dolog van.
K: Én is sokat nevettem minden nap a kellékek miatt.
N: Az étterem plakátjára az van írva „hideg kínai tészta, arra gondoltam, többé nem csinálom”, vagy a soba menüben “tanuki soba, kitsune soba, hakubishin soba” [*racoon: mosómedve, kitsune: róka – ezek a soba félék tényleg léteznek, de a hakubishin: álarcos mandina – csak egy szójáték, hasonló állatnévvel. Ez Miki Satoshi specialitása]
K: Szórakoztató~ A rendező igazán élvezte a forgatókönyv írását, mert tudta, hogy veled alkothat egy doramát.
N: Komolyan? Azon gondolkoztam, hogy a doramában van egy étterem, ahová gyakran járok, de mégsem tudom, miért „Moai” a neve. [Moai: LINK]
K: Hahahahahahahaha!! (hangosan nevet)
N: Ez annyira furcsa, nem? Tele van minden moai szobrokkal az étteremben!
K: És ez nem jó?
N: Nem, mondom, hogy furcsa!
K: Nem akarsz akkor már te is moai-vá vállni, és beállni a sorba?
N: Nem, nem vagyok biztos a rendezői elvekben, de úgy éreztem, hogy a díszletek valahogy apránként hozzám lettek igazítva, aztán elkezdtem gondolkodni azon, hogy véletlen-e, hogy az étterem moai beállítottságú...
K: Megkérdeztél erről valakit?
N: Próbáltam érdeklődni a munkatársaknál „Miért moai?”. Amikor döntöttek az étterem kinézetéről, megkérdezték a művészt „melyik téma lenne azonnal sikeres?”, ő azt válaszolta „Azt hiszem, a moai”. Úgy tűnik, így döntötték el, hogy ilyen lesz, de… úgy hangzik, mintha csak hazugság lenne ez, nem? Vagy inkább, azt jelenti, hogy ezek csak egyszerű moaik, igaz? Furcsa, hogy a „moai” téma egyszerre ennyi minden lehet, nem?
K: Ez csak a véletlen műve lehet (nevet)
N: Nem hiszem (nevet). Amikor eldőlt, hogy szerepelni fogok ebben a doramában, Kame, te már a kezdetektől sok mindent tanítottál nekem Miki-san munka stílusáról és a személyzetről, igaz? Akkoriban nem értettem mindent, amit mondtál, de a forgatás kezdete után lassan kezdtem felfogni.
K: Elvárja, hogy szóról szóra add vissza a szöveget, igaz?
N: Igen, szóról szóra.
K: Leszidott a ritmus miatt is?
N: Igen. Kame mondta korábban „azt fogja mondani, hogy „Nem való neked egy egyszerű karakter sem, ha elrontod a sorokat” vagy „figyelj oda a tempóra”, és valóban, nagyon sokszor megkaptam ezeket. Azt gondoltam „ah, most már értem”.
K: Nekem is sokszor beszélt a sorok közti időzítésről. De igazán irigyellek. Úgy látszik, ez egy tipikus Miki dorama, és szórakoztatónak hangzik.
N: Tényleg? Értem. Akkor… Mindent megteszek~!
"Örülök, hogy előadóművész vagyok… ki az, akire felnézel?"
N: És mi a helyzet veled?
K: Az apám a “Tokyo Bandwagon – Shitamachi Daikazoku Monogatari”-ban Tamaki Koji-san.
N: Ez remek!
K: Amikor elmondtam neki, hogy „A mi Nakamarunk szereti Tamaki-san dalait, és mindig azokat hallgatja”, teljesen el volt ragadtatva.
N: Igen, szoktam is Tamaki-san dalait énekelni karaokezás közben, mint például a ’Wine red no kokoro”-t. Mert szeretem őket a kezdetektől.
K: Tudod, ez furcsa. Amikor gyerek voltam, néztem a ’Coach’ nevű doramát, megvettem Tamaki-san ’Den-en’ CD-jét a spórolt pénzemből, és rengeteget hallgattam. Ha végiggondolom ezt az egészet, azt kell mondjam, teljesen hiszek abban, hogy a „szórakoztatóipar világa tényleg az álmokról szól”. Uchida Yuki-chan lemezeit is megvettem, aztán játszhattam vele az „Ore Ore”-ban. Végül még csókjelenetem is volt a filmben azzal a személlyel, akit annyira nagyra becsülök.
N: Igen, el kellene ezt mondanod a fiatal énednek.
K: „Hé te, csókolózni fogsz Uchida Yukival!” (nevet)
N: Hát ez remek. Én is, gyakran nézem a japán ligát, kiskorom óta. Abban az időben a Verdi csapatnak szurkoltam, aztán Kitazawa Tsuyoshi-san egyszer csak mellettem ült a Shuuichi forgatásán, és együtt szerepeltünk a TV-ben. Azt hiszem, ez fantasztikus.
K: És fordítva is, mostanában gyakran hallom fiatalabbaktól, hogy „Néztem a „Gokusent”!” és „Szerettem!” Ilyenkor azt gondolom „Eh, múlt idő? Most már nem szereted…”
N: Én még nem mondtam ilyent ez idáig.
K: Ki az a TV-s személyiség, akivel a találkozás leginkább hatással volt rád?
N: Ki is az… Hirosue?
K: Ooh.
N: Teljesen lenyűgözött. Ezt mondom, pedig igazából csak az utcán futottam össze vele Ebisuban.
K: Ez nem tartozik a szórakoztató világba! (nevet)
N: Úgy értem, Hirosue nagyon híres volt, amikor középiskolás voltam!
K: És a Johnny’s-osok közül ki?
N: Eh?
K: Nekem Tackey. A meghallgatáson estig ott voltam, és Tackey odajött, emlékszem, azt gondoltam „Wáo, valódi”. Akkoriban csak egy átlagos ember voltam, aki éppen bekerült a válogatásra, mindenki el lett volna ragadtatva ettől, nem? Aztán, nem sokkal azután, hogy elkezdtem dolgozni, SMAP-sannal való találkozás nyűgözött le. Azt gondoltam „Ők élnek!”
N: „Tényleg léteznek?” valami ilyesmi?
K: Igen, még akkor is, mikor első alkalommal mentem el enni Kimura-kunnal, és ő mellém ült, én csak bámultam, és arra gondoltam "Ő-ő tényleg létezik...". Többé kevésbé olyan szituációkban szoktunk találkozni a senpaiainkkal, mint a Countdown koncertek, ahol egy színpadon lehetünk velük, de a SMAP volt az egyetlen, akikkel sosem találkoztunk, viszont mindig is híresek voltak a TV-ben, úgyhogy arra gondoltam "Létezik~" "Eszik~".
N: Minden apró dolog meghatott? Valóban, én is le voltam nyűgözve Tackeytól.
K: Biztos azt gondoltad „ha minden nap a legjobbat hozod ki magadból valamiért…” igaz?
N: Ez a „Den-en” dalszövege!
K: Amikor Tamaki-san zenéit hallgatom, a „Tokyo Bandwagon” kapcsolóm átvált. Tamaki-san rendkívüli. Mielőtt elkezdődött volna a forgatás, áthívott minket a házába, és abban a pillanatban, ahogy meglátott, megölelt, és azt mondta „Az én fiam!” (nevet). Megengedte, hogy pár dalát meghallgassunk, énekelt nekünk ebből az alkalomból, úgyhogy igazából le sem ültünk.
N: Eh? Nem voltak otthon székei?
K: Dehogyis, voltak neki székei (nevet). Amikor ettünk, akkor persze már leültünk, de…
N: Ezt leszámítva végig álltatok?
K: Igen.
N: Miért? Ez valami szabály?
K: (közben mutatja a gesztusokat, ahogy folyamatosan kezet fog Nakamaruval, és megöleli) Ez ment folyamatosan.
N: N: Nem volt nyugtotok!
K: Igen, és én voltam a fia.
N: Ő valódi művész~ Én… le szeretnék már ülni (nevet)
K: Igen, egy zseni. És ártatlan. Úgy látszik, 3 izgalmas hónap következik, úgyhogy izgatottan várhatjuk.
N: Nagyon úgy tűnik, mindkettőnk számára.
Forrás: LINK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése